Isten keresés
Mint kis bogár
mely óriás fűszálra mászott
Úgy kutatom Rejtelmeidet
Csodás Lényedet felfogni
Emberi értelemmel nem lehet .
Fohász
Kopár sziklák,zöldelö erdők
A tó partján csend vesz körül.
Nem zavar emberi hang sem
Te vagy jelen csak Egyedül.
Fenséges minden alkotásod.
Tökéletes világban élünk
Mely bűneink,gőgünk által
Lassan megsemmisül.
Nyújtsd kezed az égi fényből
Emelj fel minket Jó Atyánk
Ne hagyd elveszni az embert
Hisz érette lett a világ.
Kinn a természet ölében.
Közel vagy hozzám Istenem
Leheleted a szélben érzem
A hegyről néz tekinteted.
Oly tiszta lennék mint a forrás
Mely a hegyekből csörgedez
Ha mindig érezném
Te itt vagy–fogd hát erősebben kezem.
Mutass utat
Évek múltak el céltalan
Keresve a boldogságot
Szívem nyugtalan bolyongott
Sehol nem leltem helyem.
Egy nap fellobbant a hitem
Eddig ismeretlen útra léptem
Téged kereslek Istenem.
Emberi voltom bűnnel terhelt
Szívemben ma is ég a vágy
De azt szeretném ha végre
A Te utadat járhatnám.
Teremts bennem világosságot
Mutasd meg, hol van a helyem
Bocsáss meg hogy embervoltom
Új lángra lobbant hirtelen.
Ha Te is egykor úgy akarnád
Add meg nekem kit szeretek
Emberi szeretettünk által
Tegyük szebbé az életet.
De ha mégsem ez a terved
Ha más utat jelölsz nekem
Adj erőt ezt elviselnem
Benned bízva szüntelen.
Elhagyottan
Mit Érezhettél talán ma érzem igazán
Barát tanítvány,mindenki elhagyott!
Felvitted Kereszted a Golgotára
Hol Veled volt minden bűn és fájdalom.
Engem is elhagyotak már
Viszem a keresztem,napról napra
Rövidebb útvár reám..
Vállalom múltam minden hibája.
Szerettem:jól,rosszul már nem tudom,
De senki már nem kísér utamon.
Adj erőt,Vezess a Golgotára
S bocsásd meg mindenkinek hogy elhagyott .
Otthon
Ott járok most hol egykoron
grófok fiai jártak
E fák alatt valamikor
Emma álmai szálltak .
Elhagyták ősi otthonuk
testük idegen földben
Ma mégis rájuk gondolok
fáik alatt,itthonról elmenőbe.
S.András emlékére
Huncut, vásott mosoly ült arcodon,
Bozontos sötét fürtjeid alatt
Szemedben megcsillant a lélek.
Ki nem ismert léha bohónak nézett,
Nem tudva azt te rabbi vagy !
Azért születtél tálán ezen a foldere
Hogy másoknak tisztább utat mutass.
Mint kis szürke egér találkoztam veled
S mégis rám eset tekinteted.
Tükörbe nézve láttam magam benned
Régen elvesztett valódi önmagam.
Emberi nagyságoddal magadhoz emeltél,
Mint mindenkit ki bűvkőrödbe ért,
Szeretném ismerni azt az asszonyt
Akit te tiszta szívből szerettél.
Mássá tettél, magadból adtál nékem
Pedig csak megmutattad mi a szép.
Röpke pár orra adatott nekünk,
De mindörökre emlékemben él.
Te rég a bölcsek útját járod
De elfeledni nem lehet soha
A te méla, tömör hallgatásod.
Mércét mutattál, jobb még lehetek
De a te értékednél soha kevesebb.
Búcsú
Ma nagyon fáj,elhiheted
De egykor csak emlék leszel.
Egy meg nem valósult boldog álom
Mit adhattam volna Neked.
Elmentél,veled ment a lelkem
Üres, kopár lett a táj.
Nem vádollak,az én hibám
Szeretlek,de ez nem elég
Megtartani nem mertelek.
Nagyon fáj,könnyes less a párnám
Melyre soha nem hajtod már fejed
Üres lelkem s üres szobám.
Kérdeztelek,a csend felelt.
Ha megszakad majd bús szívem
Akkor is mosolyogni kell.
Nagyon fáj,hideg a tél
Forró karod,nem ölel többé.
Semmi nincs már csak bús magány
Nekem nem kell több kikelet.
Köszönet
Virágot tennék ma egy oltárra
Ez a Szeretet és Barátság Oltára.
Ma újra éltem a legnagyobb csodát,
Létezik mégis őszinte barátság.
Van aki érzi a fájdalmaidat
És teszi azt, mi ebből fakadt.
Eltelt egy év
Évek múltak,emlékek gyűltek
Volt jó és rósz,mint bárkinek
Voltak szerelmek,ígéretek
Boldog percek,majd szenvedések.
Egy év elmúlt,ezzel már kevesebb
De talán lesz még szép a holnap.
Hiszem hogy van messze egy lélek
Egy szív,mely megdobban kicsit.
Egy kedves,nevető szempárra nézve
Lehet az élet kedvesebb.
Távoli otthon Vándorként élek,sok-sok éve Szülőföldem rég messze van Pár évig a Kincses városban Most otthonom a Hargitán. Az orgona nyillásra vissza tértem Emlékeztem a Fellegvár alatt. Hazza mennék , de nem lehett Nincs sehol otthonom .... Úram adj valahol helyet. Az ígéret földjén Lelkemből szál e sóhaj Ki vagyok itt hazátlan idegen Az ígéret földjén járva Mosolygott rám tekinteted. Békét kérek e népnek Mely sokat szenvedett Békét nemzetednek S reményt mindenkinek. Csillogó szemedbe nézve Tán megpihenhetek Eljön talán az óra S megfoghatom kezed. 2010.Szeptember
Getsemáne-kert A kertben jártam az árulás kertjében Én a bűnös ember. Ott Voltál ma velem Ereztem Jelenléted a suttogó szélben az elmozduló kőben minden fa levélben.
2010.Iulis
Verseim Pár szürke kavics, lim-lomok Remény mely széthullt mint homok. Pár fakó szalag, pár level Melyek küldője már nem él. Pár drága sírhant, pár kereszt Rajtuk már gaz gyökért ereszt. Valami fájó szürke köd Mely fátyollal mindent beföd, Mindent mindent mi füstbe ment. Világos múltat bús jelent . Se cifraság,se fény, se szín
Pár könyv, ezek a verseim.
Ősz
Ősz van, vörös-arany
levelek hullnak a fákrol....
Egy messzi kertben
gesztenyék alatt
sétálni lenne jó...
Elszállt a nyár
s vele ifjúságom .
Más sétál már az avaron .
Lassan közeleg a tél
Dideregve vár magányom
Ki tudja, lesz még kikelet?
Az út Istenhez
Uram utad nagyon göröngyös
Egyedül Te fogod kezem.
A megpróbáltatás kemény
Nap mint nap elbukok.
Tudom hogy vagy
Hogy hívsz magadhoz
Szereteted ma is velem van.
2009.11.29