Űdv mindenkinek!

 

 

     Szeretettel nyújtom át gondolataimat azoknak , akik ide betérnek.

 

 

 

 

 

 

Isten keresés

Mint kis bogár

mely óriás fűszálra mászott

Úgy kutatom Rejtelmeidet

Csodás Lényedet felfogni

Emberi értelemmel nem lehet .

 

                                     Fohász

            Kopár sziklák,zöldelö erdők

A tó partján csend vesz körül.

Nem zavar emberi hang sem

Te vagy jelen csak Egyedül.

Fenséges minden alkotásod.

Tökéletes világban élünk

Mely bűneink,gőgünk által

Lassan megsemmisül.

Nyújtsd kezed az égi fényből

Emelj fel minket Jó Atyánk

Ne hagyd elveszni az embert

Hisz érette lett a világ.

Kinn a természet ölében.

Közel vagy hozzám Istenem

Leheleted a szélben érzem

A hegyről néz tekinteted.

Oly tiszta lennék mint a forrás

Mely a hegyekből csörgedez

Ha mindig érezném

Te itt vagy–fogd hát erősebben kezem.

 

 

 

 Mutass utat

 Évek múltak el céltalan

Keresve a boldogságot

Szívem nyugtalan bolyongott

 Sehol nem leltem helyem.

Egy nap fellobbant a hitem

Eddig ismeretlen útra léptem

Téged kereslek Istenem.

Emberi voltom bűnnel terhelt

Szívemben ma is ég a vágy

De azt szeretném ha végre

A Te utadat járhatnám.

Teremts bennem világosságot

Mutasd meg, hol van a helyem

Bocsáss meg hogy embervoltom

Új lángra lobbant hirtelen.

Ha Te is egykor úgy akarnád

Add meg nekem kit szeretek

Emberi szeretettünk által

Tegyük szebbé az életet.

De ha mégsem ez a terved

Ha más utat jelölsz nekem

Adj erőt ezt elviselnem

Benned bízva szüntelen.

 

 

Elhagyottan

 Mit Érezhettél talán ma érzem igazán

 Barát tanítvány,mindenki elhagyott!

Felvitted Kereszted a Golgotára

Hol Veled volt minden bűn és fájdalom.

Engem is elhagyotak már

Viszem a keresztem,napról napra

Rövidebb útvár reám..

Vállalom múltam minden hibája.

Szerettem:jól,rosszul már nem tudom,

De senki már nem kísér utamon.

Adj erőt,Vezess a Golgotára

S bocsásd meg mindenkinek hogy elhagyott .

 

 

 

 

                                         Otthon

Ott járok most hol egykoron

grófok fiai jártak

E fák alatt valamikor

Emma álmai szálltak .

Elhagyták ősi otthonuk

testük idegen földben

Ma mégis rájuk gondolok

fáik alatt,itthonról elmenőbe.

 

 

S.András emlékére

 

Huncut, vásott mosoly ült arcodon,

Bozontos sötét fürtjeid alatt

Szemedben megcsillant a lélek.

Ki nem ismert léha bohónak nézett,

Nem tudva azt te rabbi vagy !

Azért születtél tálán ezen a foldere

Hogy másoknak tisztább utat mutass.

Mint kis szürke egér találkoztam veled

S mégis rám eset tekinteted.

Tükörbe nézve láttam magam benned

Régen elvesztett valódi önmagam.

Emberi nagyságoddal magadhoz emeltél,

Mint mindenkit ki bűvkőrödbe ért,

Szeretném ismerni azt az asszonyt

Akit te tiszta szívből szerettél.

Mássá tettél, magadból adtál nékem

Pedig csak megmutattad mi a szép.

Röpke pár orra adatott nekünk,

De mindörökre emlékemben él.

Te rég a bölcsek útját járod

De elfeledni nem lehet soha

A te méla, tömör hallgatásod.

Mércét mutattál, jobb még lehetek

De a te értékednél soha kevesebb.

 

Búcsú

 

Ma nagyon fáj,elhiheted

De egykor csak emlék leszel.

Egy meg nem valósult boldog álom

Mit adhattam volna Neked.

Elmentél,veled ment a lelkem

Üres, kopár lett a táj.

Nem vádollak,az én hibám

Szeretlek,de ez nem elég

Megtartani nem mertelek.

Nagyon fáj,könnyes less a párnám

Melyre soha nem hajtod már fejed

Üres lelkem s üres szobám.

Kérdeztelek,a csend felelt.

Ha megszakad majd bús szívem

Akkor is mosolyogni kell.

Nagyon fáj,hideg a tél

Forró karod,nem ölel többé.

Semmi nincs már csak bús magány

Nekem nem kell több kikelet.

 

 

 

        

                                 Köszönet

 

 Virágot tennék ma egy oltárra

Ez a Szeretet és Barátság Oltára.

 

Ma újra éltem a legnagyobb csodát,

Létezik mégis őszinte barátság.

 

Van aki érzi a fájdalmaidat

És teszi azt, mi ebből fakadt.

 

                      Eltelt egy év

                Évek múltak,emlékek gyűltek

           Volt jó és rósz,mint bárkinek

            Voltak szerelmek,ígéretek

            Boldog percek,majd szenvedések.

            Egy év elmúlt,ezzel már kevesebb

            De talán lesz még szép a holnap.

            Hiszem hogy van messze egy lélek

            Egy szív,mely megdobban kicsit.

            Egy kedves,nevető szempárra nézve

            Lehet az élet kedvesebb.

 

 

          

Távoli otthon

 

              Vándorként élek,sok-sok éve

              Szülőföldem rég  messze van

              Pár évig a Kincses városban

              Most otthonom a Hargitán.

              Az orgona nyillásra vissza tértem

              Emlékeztem a Fellegvár alatt.

              Hazza mennék , de nem lehett

              Nincs sehol otthonom ....

              Úram adj valahol helyet.

  

                                       

                   

 

Az ígéret földjén

 

Lelkemből szál e sóhaj

Ki vagyok itt hazátlan idegen

Az ígéret földjén járva

Mosolygott rám tekinteted.

Békét kérek e népnek

Mely sokat szenvedett

Békét nemzetednek

S reményt mindenkinek.

Csillogó szemedbe nézve

Tán megpihenhetek

Eljön talán az óra

S megfoghatom kezed.

 

                          2010.Szeptember

 

 

Getsemáne-kert

 

 

A kertben jártam

az árulás kertjében

Én a bűnös ember.

Ott Voltál ma velem

Ereztem Jelenléted

a suttogó szélben

az elmozduló kőben

minden fa levélben.

 2010.Iulis

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

Verseim

 

Pár szürke kavics, lim-lomok

Remény  mely széthullt mint homok.

Pár fakó szalag, pár level

Melyek küldője már nem él.

Pár drága sírhant, pár kereszt

Rajtuk már gaz gyökért ereszt.

Valami fájó szürke köd

Mely fátyollal mindent beföd,

Mindent mindent mi füstbe ment.

Világos múltat bús jelent .

Se cifraság,se fény, se szín

Pár könyv, ezek a verseim.

 

 

 

 

 

 

Ősz

 

Ősz van, vörös-arany

levelek hullnak a fákrol....

Egy messzi kertben

 gesztenyék alatt

sétálni lenne jó...

Elszállt a nyár

s vele ifjúságom .

Más sétál már az avaron .

Lassan közeleg a  tél

Dideregve vár magányom

Ki tudja, lesz még kikelet?

Az út Istenhez

 

Uram utad nagyon göröngyös

Egyedül Te fogod kezem.

A megpróbáltatás kemény

Nap mint nap elbukok.

Tudom hogy vagy

Hogy hívsz magadhoz

Szereteted ma is velem van.

 

2009.11.29

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Versek
Gondolatok, érzelmek , vágyak! - © 2008 - 2024 - suten.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat